Önállóságra nevelés - bátorítsd gyermeked!

Az egyik legnagyobb kihívás a gyermeknevelésben, hogy megtanítsuk gyermekünknek, hogy magából merítsen erőt és kitartást feladatai elvégzéséhez. Ezt sajnos nem lehet úgy elérni, ha folyton megmondjuk neki, hogy mit csináljon. Igyekszünk persze tanítani és irányítani, annak érdekében, hogy megtanulja, amit kell, s hogy gondoskodjunk róla - de mindezt úgy lenne jó csinálni, hogy közben meghagyjuk neki a cselekvés hatalmát és a teret önálló döntéseihez. 

Talán legegyszerűbb ezt akkor elérni, ha egy strukturált és kiszámítható környezetet alakítunk ki számára. Azon belül könnyebb választási lehetőséget adnunk - legyen az tevékenység, ruha, étel, stb. A választás átengedésével megszűnik az alá-fölé rendelt viszony, ami sokszor jellemzi a szülő-gyerek kapcsolatot. Inkább egy segítő, támogató szerepet kapunk.  Az idő előrehaladtával egyre többször kell betöltsünk ezt a szerepet, és egyre kevésbé az irányítást átvállalni - ha azt szeretnénk, hogy gyermekünk minél hamarabb önállósuljon otthon és később, az életben is megállja a helyét saját lábán. Mi például, ha büntetésre a fürdőszobába visszük a gyermeket, megkérdezzük, hogy a lámpát égve akarja-e, vagy leoltsuk - ezzel a kényelmetlen szituációban hatalmat kap, amivel élhet és így máris könnyebb számára elviselni a büntetést magát, valamint visszakapta a hatalmát, amitől éppen megfosztottuk. Attól még viselnie kell tettei következményét (a büntetést), de nem egy megalázott helyzetben, hanem ő általa is meghatározott körülmények közt. 

Választás és lehetőségek, amelyekben kipróbálhatja magát - ezek segítik az önállósodást. Adjuk tehát nyugodtan a kezébe a gyerekollót és a papírt, hadd gyakorolja a vágást. Gyurmát is vághat kenőkéssel, nem fogja közben elvágni a kezét. Próbálja csak meg bekötni a cipőjét, becipzárazni a kabátját, menjen végig a mászókán egyedül - maradjunk a háttérben, de ha kell biztassuk, bátorítsuk. Még ha egyszer-egyszer le is esik, vagy meg is vágja magát, az előny értékesebb, hosszabb távú, mint a pillanatnyi fájdalom. Az esésekből is tanul, a kudarcok is erősítik. Ha megtanulja, hogy újra próbálkozni érdemes, már eleget tanítottunk neki aznap - vagy abban a hónapban.  

Ajánlott olvasmány: Ami a szívedet nyomja - mai svéd gyermekversek

MÓNÁÉKNÁL

Mónáéknál
úgy beszélnek a gyerekkel,
mintha nagy volna.
"Mit gondolsz?" kérdik
- Móna papája meg a mamája -
"Mit gondolsz?
Szerinted hogy lenne jobb?
Szerinted hogy kéne csinálni?"
Aztán:
"Értem.
Azt mondod?
Lássuk csak.
Tényleg, tökéletesen igazad van!"
Vagy:
"Nem, azt hiszem,
ebben tévedsz..."

Szeretném, ha a Mónáéknál -
nálunk lenne.

Siv Widerberg

 Ha tetszett ez a bejegyzés és érdekelnek ötleteink, híreink a készségfejlesztés, olvasás előkészítés, a magyar kultúra megőrzése,  a közös játék során témákban  ITT feliratkozhatsz a hírlevelünkre.