3 gyermekem kellett átessen az elmúlt évek során többféle beszoktatáson. A rendszer - egy kivétellel - mindenhol hasonló volt. Egy rövid, kezdeti időszak után, mialatt ottmaradtam az intézményben, mindenáron el kellett váljunk még az ajtóban, ha sírt, ha nem, akárhogy hisztizett. A dadusok, óvónénik, elvárták tőlem, hogy dobjam csak be a gyereket, majd ők gondoskodnak róla, hisz úgyis abbahagyja ilyenkor, ha már nem lát, ha már elmentem - mondták.
De ez számomra nem volt járható út. Már tapasztalt anyukaként, legutóbb kipróbáltam valami mást:
megvártam, míg kisfiam dönt úgy, hogy már nincs szüksége rám. Leültem az ajtó mellé a földre, beljebb nem mentem, nem vettem részt a játékban, ha hívott azt mondtam: anyukák nem járnak ide, én nem játszhatom a játékokkal. Első alkalommal jó egy óra telt el így, mire elengedett. Aztán egyre hamarabb eljött a pillanat, hogy kinyissa nekem az ajtót: mehetek. Végül nem volt rá szüksége már, hogy ottmaradjak. Szerencsém volt, áprilisi kezdéssel ő volt az egyetlen beszokó.
Mit lehet tenni, hogy megelőzzük a drámai elválást okozó beszoktatást? Már kiskorától adjuk időnként idegenek kezébe. Ha nem tudjuk ezt nyugodtan megtenni, akkor inkább ne erőltessük, gyermekünk megérzi, ha idegesek vagyunk és ő is kényelmetlenül érzi magát az idegen kezekben. Beszélgessünk az utcán idegenekkel, legyünk barátságosak mindenkihez. Ezzel megtanulja, hogy mások is kedvesek, jó élmény új embereket megismerni. Nem segít szerintem az sem, ha a játszótéri konfliktusok során mindig beavatkozunk. Tanulja meg, hogyan kezelje frusztrációját, csalódottságát maga - ha szüksége van segítségre, úgyis jelezni fogja. Ha már a játszótéren hamar otthagy és órákat képes játszani idegen gyerekekkel, vagy egyedül, tudni fogod, hogy kész a közösségre, nem lesz nagy gond a beszokás sem. Persze nem árt felkészíteni mesékkel, könyvekkel, történetekkel a bölcsire, ovira, - ha előre várja már, könnyebben átesik a kezdeti csalódásokon.
És nem lepődj meg, ha egy erős kezdet után visszaesés jön és egy hét után közli, hogy kijárta az óvodát. 1-2 hónap, mire rutinná válik, addig az ott történtek feldolgozása, átbeszélése segít neki az alkalmazkodásban. Tapasztalataim szerint a "közös beszoktatás", az otthoni közös felkészülés és az anyai jelenlét a háttérből egyfajta biztonságot ad az új környezetével ismerkedő kicsinek, aki így könnyebben éli meg ezt a nagy változást.
Ha tetszett ez a bejegyzés és érdekelnek ötleteink, híreink a készségfejlesztés, olvasás előkészítés, a magyar kultúra megőrzése, a közös játék során témákban ITT feliratkozhatsz a hírlevelünkre.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.